Van ez a hülye helyzet, az, amikor döntenünk kell, ki a fontosabb, én vagy ő, amikor valakit fel kell áldoznunk, hogy ne önmagunkat kelljen. S ilyenkor a következmények kínos helyzetbe hoznak, amikor nem az a kínos, hogy ez előfordulhat és megeshet, hanem a lelkiismeret, hogy valakinek rosszat okoztál.

Én nem akartam senkit megbántani, pusztán védtem magam, egy olyan helyzetben, amiből mindenképp vesztesen kerülök ki. Ha lefekszem valakivel, ahhoz kötődöm. És amikor egynél többször, az már mardosó érzés.

Azt hiszem hazug vagyok.

Amikor azt mondom, laza, kötöttség nélküli testiséget, baráti és haveri lazaságot szeretnék, s ebben benn van, valójában egy átgondolatlan lépésre bólintok rá. Hát elrontottam. Nem gondoltam át, maikor igent mondtam, de valószínűleg ő sem értett meg, amikor  ki akartam hátrálni, amikor a tudtára akartam hozni, hogy ezt a folyamatot vissza kell fordítani, újra kell értelmezni. És nem azért akartam változtatni ezen, mert nem volt jó, hanem azért, mert ha most nem teszem meg, akkor később már nem fogom tudni megtenni. Most is önző voltam. magamra gondoltam. De szükségem volt arra, hogy megmondjam, én sose álltam készen a laza szexuális viszonyra.

A vívódás mindg elodázta, hogy kimondjam a szavakat, hogy elmondjam, hiba volt belemenni egy olyan játékba, amit nem akarok játszani. Vagy talán inkább ostoba voltam, hogy nem mértem fel a saját képességeimet, azt, hogy nekem nem elég  a szex, és egy-két együtt eltöltött óra, mert én utána többet szeretnék, amit tőle nem kapok, s ahogy észrevettem, amit ő nem akar adni.

Csakhogy nekem több kell, és nem csak ennyi. Ha megsütöm a tortát, én vágom fel, akkora szeletekre, amekkorára akarom, annyit eszek belőle, amennyit akarok, s nekem nem elég, ha kiosztják az adagomat. Az a torta legyen az enyém. Mindenki önmaga cukrásza az életben, s miért kellene nekem egy szelettel beérni. Én mohó vagyok, pont annyira, mint mindenki más. Irigy és nem osztozkodom! Jár, pont úgy, mint bárki másnak.

És legyen irigy más is. Nem bírom ki, ha valakinek én vagyok a torta, s csak egy szelet kell belőlem, ha valakinek csak úgy kellek, egy picit, egy cseppnyit, egy harapásnyit. És ő mindig csak kóstolt, de sose akart igazán belevágni a tortába. Az ujjával megérintette a mázat azon a tortán, ami én vagyok, aztán lenyalta róla a habot, s ezzel be is érte. Megsérti a lelki, érzelmi világomat.

Hát ezért nem tudok csak szexet és haverságot. Már így is feladtam sokat. Miért kell az érzelmeimet is? Mert ha ezt folytatom, az érzelmeim az övé lesz, de neki ez nem kell. Ezért vagyok önző, s ezért mondok nemet. Még ha bánt is, de muszáj. Kimondom azt a nemet, nem miatta, magam miatt.

Talán erős szavakkal teszem mindezt, de ha ő nem látja, azt amit én, még akkor se, ha számtalanszor elmondom neki,  ha számtalanszor a szájába rágom. Ő pedig sose mondja el szavakkal, hogy mit akar. Ő nem érti, hogy van az a határ, amin belül a szex és az érzelem, a vágy és a gondolat egymás mellett van,  a határ innenső oldalán. Ha belép a határvonalon, nem csak a szexualitással kerül érintkezésbe, hanem minden mással is. S ebbe a határba nem lehet csak úgy belépni, felelősség nélkül bent lenni. Ő arra vágyik, amit én erkölcsileg és érzelmileg nehezen adhatok meg. És amit ő nem adna meg, én viszont feladnék.

Ezért hát inkább mondok nemet, minthogy saját magamat bántsam meg rajta keresztül.

xoxo Maxen