Ha körbenézek, már nem látok senkit. Üres ágak sorakoznak a fán, s én ott ülök egyedül. A távolban még tartja magát néhány levél.

Egykor a többiekhez hasonlóan zöldelltem. Ma már sokan hullottak le. Már nem adja azt, amit régen. Új igényeim vannak, a régi tartalmat akarom új köntösbe öltöztetni. Szeretnék újra zöldelni.

Egyre kevesebbet írok, s már nem a régi témákban, a melegségem kutatásában, hanem személyes élményeket osztok meg. Ez a blog anno azért indult, mert segített megértenem, ki vagyok. Közösséget kovácsolt a melegek között. Mi voltunk a levelek a fán. Megtöltöttük az ágakat. Utat mutattunk a melegeknek. Iránytű voltunk a káoszban. Egy apró fény a ködben.

Captain megfogalmazta azt, ami már érik bennem egy ideje. Hol ez a közösség?

Én még abba az időszakban kapcsolódtam be, amikor a meleg bloggerek virágkorukat élték. Aztán szép lassan lehulltak a levelek, s most itt áll egy üres fa. Alig van rajta egy-két levél. Nincs már virág, nincsenek rügyek. Csak száraz levelek a földön. Üresek. Fásultak. Száradtak.

Azt hiszem, ez lett a meleg bloggerek közösségéből.

Én még ott vagyok az ágakon, piros és sárga színekben érzem, hogy közeleg a hullás, amikor elengedem az ágat, amibe kapaszkodom. Nem akarom, hogy eljöjjön ez a perc, inkább újra gondolom az egészet.

Nem tudok hosszan és sokat írni. Nincs erőm hozzá. Ezért úgy döntöttem, folytatom ,de nem más blogszolgáltatónál, hanem a Tumblr-ön. Azért ott, mert friss és új élményeket akarok megosztani. Nem akarok a trendekhez alkalmazkodni, s egy fényképgyűjtőt létrehozni. Egy galériát szerkeszteni. Inkább szeretném a mindennapi érzelmeimet, gondolataimat, észrevételeimet és élményeimet megosztani. Röviden. Tartalmasan.

Két részre akarom osztani ezt a blogot. Egyrészt ott lesz a Tumblr, ahol röviden írok, videókat és nekem tetsző, netán általam, talán rólam készült képeket osztok meg. Talán már nem is a melegségen lesz a hangsúly, hanem rajtam. És ott lesz a twitter, azoknak, akik nem ismerőseim Facebookon, hogy mégis, ha netán ez a közösség lélegzik még, érezze, hogy élek.

Újra rügyezni szeretnék, virágot hozni, zöldellni. De ezt már nem tudok itt. Kisebb felületen, gyorsabban akarom.

Nem múlok el, csak átalakulok, mint eddig még soha. Folytatom, máshol, más célokkal és eszközökkel.

Maxen voltam, s Maxen leszek.

xoxo Maxen