Meleg mozzanatok bejegyzései

Kinek melyik tetszik? Egyáltalán össze lehet hasonlítani a kettőt?

Ha mérlegre tesszük a Confetti és az Alteregó előnyeit, hátrányait, pro és kontra érveit, vajon melyiket lehet kihozni győztesnek?

A Confetti új és próbál egyedi lenni, miközben az Alteregó ugyan úgy igyekszik az állandóságra építeni, mint eddig. A Confetti egy ötcsillagos szálloda elegáns pincéjében kap helyet, miközben az Alteregó is hasonlóan pincében igyekszik újra és újra megújulni.

Legutóbb kellemes volt a csalódás, hogy a korábbi lepusztult wc átalakult, s az új mosdók kulturált, igazán igényes gúnyába öltöztek.

Hogy miket lehet akkor felhozni érvnek és ellenérvnek? A zene hasonló, de más, a hely mind a két esetben igényességre törekszik, az Alteregóban van transzvesztita varieté, miközben a Confetti műsorai rendre nem tetszettek; undsoweiter undsoweiter.

A Confetti különlegessége abban rejlik, hogy új, ritkán van, s többnyire azok a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok látogatják, akik amúgy szórakozóhelyre nem járnak. Valamint az, hogy a Confettibe járni kuriózum. Sokaknak derogál ezek után a "proli" Alteregóban elvegyülni. Viszont a Dessewfy utca mindig a lehetséges alternatíva, ha mégis úgy alakul.

A Confetti és az Alteregó között szinte megannyi esetben lehet párhuzamot vonni...mi több, a kettő olyan, mint két ikertestvér egy kicsi városban. Ha a Confetti hetente jelentkezne, szépen lassan kommersszé válna, s az egyenlőségjel valóban felkarcolható lenne, viszont ekkor az egyik fénye szépen lassan kihunyna.  De vajon melyiké, az Aleteregóé vagy a Confettié?

Apropó! Emlékszik még valaki a Candyre, él még a Liberty vagy a Szkafander?

Merre tart a Confetti és merre az Alteregó?

Mindenki volt már olyan cipőben, hogy tudja, féltékenynek lenni felesleges és nevetséges, mégis az. És ez az érzés nem abban nyilvánul meg, hogy tíltasz, hogy tűrsz és nyomozol.

Sokkal inkább abban, hogy rákapcsolsz, hogy érzed, kicsit leeresztettél, hogy kicsit elszürkültél.

Szembe állsz a tükörrel és rájössz, elegánsan, mindig jól öltözötten nem elég megjelenni. kell egy kis igazítás ott és egy kis rádolgozás itt.

Féltékeny vagy és felizzik a versenyszellem. Most először érzed, hogy bizony ez a rivális nem az a rivális, hanem egy helyzet, amiben önmagad állítasz versenytársat. Ez a versenytárs csak a fejedben létezik, s megpróbálsz megfelelni neki. Annak, akit le akarsz győzni; annak ellenére, hogy nincs verseny. Mégis mindent megteszel, hogy első legyél.

Ez csak egyszerű féltékenység, de mégis kiszakít a hétköznapokból, mert érzed, hogy nem is vagy egyedül ezen a terepen, körbe vesz a sok vad, akire vadászni lehet, s ráébredsz, muszáj csalinak maradni.

Szóval én most rájöttem, nem elég, ha egyszer jó helyen voltam a jó időben a jó emberrel. Végig jónak kell lennem, mert nincs is rosszabb, mint átlagosnak látszani.

xoxo Maxen

Tegnap este a megszokottól eltérően házibuliban voltunk. Iszonyatosan élveztem!

Az az ember vagyok, aki úgy érzi, nehezen illeszkedik be új közösségbe, nehezen igazodik az idegenekhez, ehhez képest, rohangáltam, mint pók a falon és mindenkivel beszéltem.

Kb. 9 körül indultunk el, belvárosi lévén a távolság itt semmi. Meg is halnék a nagykörúton túl, nekem erre a közegre szükségem van, már csak a biztonságérzet miatt. Tökéletes tér-időkontinuum érzékemnek köszönhetően csak egy utcányit tévedtünk el, de végül megérkeztünk.

Otthon már 2 vodkanaranccsal készültem, s vettünk egy dzsonivókert is, amit akkor ittam először, s az az egy korty is elég volt ahhoz, hogy soha többé wiskey...

A fehér bort nem bírja a gyomrom, pálinkától hányingerem van (mióta tavaly a körutat végigfestettem vele), viszont a vodkát mindet megitták, mire odaértünk.

Voltunk vagy 40-en. Klassz kis társaság.

Sikerült levadásznom a konyhában egy eldugott vodkát és narancslevet. Igaz, egy sráccal kellett megharcolnom érte, majd egy harmadiktól kikönyörögni. Az est további része pedig olajozottan haladt.

Találkoztam m.-mel, aki nagyon értelmes srác, váltottunk pár szót; de álltam is tovább.

A 3. vodka narancsom után lemondtam az alkoholról, s inkább maradtam valami nemszénsavmentes víznél...példának okáért, noha ritkán iszom kólát, egy szintén szakmabeli srác lovagiasan felajánlotta az italát; nagyon kedves volt tőle, de iszonyat nem vágom, hogy ő most csak jó fej volt, vagy flörtölt...

Mindenesetre nem volt egy nyugodt percem se...Aztán lecsaptam egy frissen bontott fél üveg energiaitalra, amire aztán a társaság fele rájárt, mintha csak a máltai szeretetszolgálat lennék :)

Az est csúcspontja azonban a rendőrök voltak; akik azért jöttek, mert egy merev szomszéd nem tudja elfogadni, ha valaki még éjfél előtt bulizik egy kicsit szombat este... Mi a belső udvarban vártuk a fejleményeket. Volt ott minden, csak nyugalom nem. Még egy rózsaszín hányást is találtunk, amin mindenki a legnagyobb természetességgel sétált végig... Aztán indultunk a !szkafanderbe. A villamosig elhógolyóztunk.

Volt egy srác, aki vagy 10-szer dobott meg, de egyszer se talált el...unokahúgom is jobban dob nála ;P

Végül a nyugatinál mi irányt váltottunk, s hazamentünk, hogy aztán 4 óra alvás után a ki nem kapcsolt ébresztő ébresszen, majd 1 órával rá a telenor zaklasson (vasárnap reggel!!!!!!), végül a konyhában ülve híreket olvastam.

Ez a bejegyzésem irtó unalmas lett és gagyi, de Pupák sürget, mert mamutba akar menni...utálom a Mamutot! Viszont imádok sétálni, és tökéletes célpont erre az a semminincsott pláza :)

Ma olvastam egy cikket, és facebookon is láttam egy lányt. Látásból ismerem. Nagyon sajnálom őt. Igyekszem megfogalmazni a szavakat és leírni azt, amit akkor éreztem, amikor megláttam a képét és végig gondoltam, hogy én, mint kívülálló mit látok az ő életéből, s vajon hogyan láthatja szerintem ő az egészséges világot maga körül. Ez lesz a következő bejegyzésem - ezt már tudom. Ez a mostani csak egy élménybeszámoló. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy megosszam a gondolataimat, érzelmeimet, világnézetemet. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy elmondjam, milyen ingereket vált ki belőlem a világ, de az is fontos, hogy leírjam, mi volt, hogyha egy unalmas vasárnap délután visszaolvassam, s előtörjenek a jó emlékek.

Sokáig akarom csinálni ezt a blogot!

xoxo Maxen

Nem tudom elképzelni magam, mint 40 éves meleg.

Egyszerűen képtelen vagyok látni azt, hogyan változik az életvitelem azzal, ahogy öregszem. Ha heteró lennék, tudnám, hogy 30 éves korom után megházasodnék, harmadik évtizedem első éveiben gyerekeket vállalnék, majd őket nevelném, az unokáimat, végül már csak történelem lennék.

De mi lesz velem 10 év múlva, amikor majd mások nevelik a gyereküket? Én majd sikeres leszek? Ennyi?

Tudom, milyen fiatal, huszonéves meleg srácként bulizni, szórakozni, megélni új dolgokat, de nézzünk szembe a tényekkel: a törékeny, kedves és gyerekes külső 10 év múlva már nem csábít senkit. Elkezdek kondizni, izmot növeszteni, átalakul az életem, s úgy érzem majd, billent a mérleg, éltem, elértem életem csúcspontját, s szépen lassan a görbe a mélybe fordul. Leszek először 30, aztán 40, majd 50, végül ha minden jól megy, talán 80 is.

Borzalmas belegondolni, hogy mi lesz azután, hogy elfújom a 30 gyertyát a tortán. Nincs ötletem, alternatívám! Nekem, aki egy egyszerű bevásárlásra is csinál B, C, D és még Zs tervet is. Most pedig nem tudom, merre tovább. Úgy érzem magam, mint egy 35 éves nő, aki még a klimax beállta előtt megszülné első gyermekét.

Akarok valami nagyot alkotni, valami maradandót, úgyhogy gondolkodom, s öntöm magamból a terveket!

xoxo Maxen

A tabu tv-n lézengtem (na jó, valami gagyi indexes "cikkről" jutottam el oda), s találtam egy pár márloneksztravaganzás videót...meg még arról a szemöldök nélküli, rajzolt boltíves "csajról", ámándáelksztákról (vagymi).

Mi mást mondhatnék? A pofám szakad le! Nem azért, mert Esmeralda újra lát, hanem mert mi ez? Valaki mondjon már valami kézzelfogható magyarázatot arra, miért borult fel a tér-idő kontinuum, s támadnak ezek a mutánsok szélesvásznon???? Álompasihúsztíz, toleranciahimnusz, toleranciagála, transztoleransz...stb...

Azt hiszem a toleranciám itt kimerül.

xoxo Maxen

Mindig azt hittem, a válaszok előbb voltak, mint a kérdéseim, s azokat csak felteszem, aztán a válaszaimat mondják majd fel.

Aztán azt hittem, nincsenek válaszaim, csak kérdéseim, de abból ezernyi, hogy tudjam palástolni a tudatlanságomat, hogy elrejthessem azt, hogy nincsenek válaszaim.

Ma rájöttem, a kérdéseim mindig is rosszak voltak, feleslegesek és buták. Vissza kell kanyarodnom oda, amikor csak válaszom van, de kérdést már nem teszek fel. Azt akarom, hogy tegyék fel nekem a kérdéseket, hogy én mondhassam rájuk, hogy fehér vagy fekete; hogy én magyarázkodhassam, miért ez és miért nem az.

Ma rájöttem, hogy nem a kérdés a lényeg, hanem a minősége, a mennyisége, az ideje és a helye. Ma arra is rájöttem, hogy egy ideig nem kérdezek, egy ideig csak szemlélődöm, várok.

Várok, hogy ne a kérdés legyek, hanem a válasz.

xoxo Maxen

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."

Ebben az évben ismét tanultam valamit, ismét tettem egy lépést a felnőttek világában. Ebben az évben komolyodtam és egy fontos dolog birtokába jutottam.

Mindig úgy gondoltam, nem létezik szerelem első látásra, hogy a szerelem úgy alakul ki, hogy megismerünk valakit, akihez érzelmileg egyre jobban kötősünk. Aztán mikor elkezdtem randizni fiúkkal, úgy gondoltam, mégis csak létezik szerelem első látásra, de lassan rá kellett jönnöm, hogy egy pusztán egy görcsös igény volt arra, hogy valaki úgy szeressen, ahogy a lányok szerettek.

Aztán találkoztam Pupákkal. Szimpatikus srác volt. Rögtön megkedveltem, de nem szerettem bele. Emlékszem, mikor kimondta, hogy szeret...én nem tettem meg. nem tettem meg másodjára se, nem tettem meg harmadjára se. Aztán írtam neki egy hosszú emailt, amiben leírtam neki, hogy sokat jelent, s majd ki fogom mondani.

Egy idő után megérett bennem az érzés, kimondtam.

Most pedig, ebben a pillanatban úgy érzem, érzelmileg szegény és üres voltam. A legutolsó barátnőm karrieristának tartott, aki sose képes igazán szeretni. De a napokban egyre többet gondolkodom azon, mit is érzek a barátom iránt.

Nem voltam még szerelmes. Legalább is nem úgy, ahogy most. Mert most tiszta szívemből szeretek egy másik embert. Alázattal és tisztelettel...és félelemmel. Minden nap, amikor arra gondolok, mit is jelent ő nekem, befészkeli magát egy gondolat az érzelmeim közé, hogy nem akarom elveszíteni.

Az elmúlt hetekben egy hatalmas pofont kaptam az élettől, amiért hálás vagyok. Kiálltam az igazam mellett a szüleimmel szemben, s megerősödött az, amit Pupák iránt érzek.

Olyan furának tartom magam, vagy csak a dolgokat, amik érnek. Azt hiszem befejeztem egy utat, ami a szülővárostól való elszakadás volt, és a túlélés Pesten. Most kezdek révbe érni. Most értem el egy életszakasz végét. Egy rövid átmenetet a felnőttkor és az egyetemista évek között. Most tudom büszkén és erősen azt mondani, már nem vagyok az a gyerek, mint aki egy éve voltam, most már felelősséggel viseltetek magam iránt, most már felnőttként kell tekintenem önmagam. Most már tudom, milyen egy ember oldalán a felnőtt szerelem.

Nem hiszek az első pillanatban fellobbanó szerelemben, én csak abban hiszek, ami lépésről lépésre építkezik, abban, ami idővel mélyül.

Itt ülök, és azon kapom magam, annyi mindent szeretnék még elmondani. Ezernyi dolgot akarok megosztani azzal, aki most ezt olvassa. Szeretném, ha mindenki ugyan azt érezhetni, még ha csak egy percre is, amit én érzek.

xoxo Maxen

(szeretlek Pupák, mint még soha senkit!)

Itt ülök kint a Lehel téri vásárcsarnokban, németet tanulok, miközben a lakótársam krokikat rajzol a forgatagról. Elbambultam, kértem tőle egy papírt és ceruzát, majd elkezdtem leírni a gondolataimat...

...épp elvicceltünk, olyan leszek, mint Carrie Bradshaw, miközben ő a pesti művészelit tagja lesz...aztán visszatértem gondolataimhoz, hogy itt, 3 óra magasságában a vásárcsarnokban vessek számot magammal és eddigi egy évemmel.

Elolvasom »

Írtam egy bejegyzést pár napja, ha valaki az első csókot akarja adni, az kérje tőlem...

Tévedtem! Nem korlátozhatok senkit, hogy tudassa, tetszem neki, s ha ezt egy csók formájában akarja kifejezni, ki vagyok én, hogy meggátoljam ebben?

Elolvasom »

Ti melegek olyanok vagytok, hogy mindig csak a mában gondolkodtok!
Ti melegek sose látjátok a Világot magatok körül!
Ti melegek olyan könnyedén okoztok örömöt!
Ti melegek olyan könnyedén okoztok bánatot!
Ti melegek folyton hadban álltok!

Elolvasom »

nem szeretem, ha valaki első találkozón meg akar csókolni, ha rám mászik és letámad.

ha valaki szeretne megcsókolni, akkor ne rohanjon le, sőt, az se jó, ha megkérdezi, hogy megcsókolhat-e.

ha valaki szeretne egy csókot, azt akarja...igazán! álljon elém, nézzen mélyen a szemembe, s kérjen: csókolj meg!

ha valaki így kérne csókot, akkor én adnám, de a kezdeményezés az övé lenne... eddig még soha senki nem kért tőlem csókot.

xoxo Maxen