Álmodnak-e a melegek rózsaszín bárányokkal?

blog bejegyzései

Most már hivatalosan is az lett a fő blogom. A különbség: míg a freeblogon szenvedtem egy kép, vagy videó beszúrásával, addig ott könnyedén megy mindez.

A blogom ugyan úgy működik majd tovább, csak képeket, videókat, gyors és általam fontosnak tartott rövid, vagy tartalmasan hosszú bejegyzéseket is olvashatsz.

http://maxen.tumblr.com/

Sajnálom, hogy a freeblogot itt kell hagynom, de technikailag nem korszerű. A tumbler viszont nagyon könnyen frissíthető.

xoxo Maxen

Na jó, igazából csak követtem az utasításokat és sikeresen visszaállítottam a régi bejegyzéseimet a régi kommentekkel, pedig az utolsó exportom valamikor július idusán volt.

Amikor először észrevettem, hogy egy augusztus 23-ai bejegyzésem virít a főoldalon, eléggé megrémültem, de örülök, hogy mindent sikerült vissza tölteni. Az utóbbi időben keveset írok, ritkán, s nem is megyek olyan mélyen a dolgok után, mint korábban. Viszont vannak ötleteim, hogy mikről írnék még. Továbbra is a személyes, a meleg és a köz irányát követném, kicsit kiemelve az egyéni vonalat.

A sablont is meggyúrom. A design nem változik, de időszerű a blogtársakat megdolgozni, ahogy az oldalsávval is elégedetlen vagyok. De mindent a maga idejében. Egyelőre sikerült visszavarázsolni a bejegyzéseket és a kommenteket.

Remélem a jövőben nem lesz ilyen Freeblog üzemzavar, mert az elmúlt majdnem 3 évben kitartó voltam a Freeblog mellett. Noha kétszer is volt egy nagy ugrásom, hogy én majd szerencsét próbálok máshol, mindig visszajöttem, legutóbb A legnagyobb Rivális nevet el is dobtam a rózsaszín bárányokért.

Engem ez a kis üzemzavar nem ábrándított ki. Továbbra is írok, továbbra is igyekszem reagálni a kommentekre. Továbbra is a Freeblogon.

xoxo Maxen

Első blogtalim.

Jelentem, élveztem!

Jó volt találkozni Meztelencsigával. Ő az egyik ember, akivel nagyon jóban vagyok. Bár most se beszélgettünk túl sokat.

Captain kellemes csalódás volt. Igazából nem tudom, miért furcsálltam vele a találkozást, talán az előzmények komikuma sarkallt erre, végül szét szívattuk egymást...a szó nem rossz, legkevésbé pajzán értelmében. és ígérem, felületet nem, de lehetőséget adok még a visszavágásra ;)

Aztán ott volt még egy régi ismerős...heteró koromból. Ő nem tudom, olvassa-e egyáltalán a blogomat (ha itt vagy, jelezz!). Vele is jó volt találkozni...noha a közeg szokatlan volt.

És Matin...aki feladatként kapta, hogy kövessen meg. Szerencséjére meg is tette, s ez a kis "kényszer" egy hosszú és szép barátság első alapköve...remélem te is így látod :P :D

A pultnál sikerült beszélnem kicsit kontikivel, akit megnyugtattam, az 'Alku' megtörtént, eladtam a testem az Ördögnek  Istennek, de ne féljen, fogok én még komináutolni :)

Defallával keveset beszéltem, kicsit többre számítottam. Ahogy szinte csak pár mondatig jutottunk 979-cel és SPF-fel is. És ezt is nagyon bánom :\

Andreo pedig olyan távol volt végig, hogy felém se nézett :P

És Sviktor...ő betartotta a szabályaimat, amit amúgy sose tesz. Ezúton is köszönöm az italt. Jó társaság! :)

És közben csalok, mert lesem mások blogjait, kit hogy hívnak, kit hagytam ki...Norbit, aki nem is blogger, de mégis vele beszélgettem a legsemlegesebb témáról, a leghosszabban...róla tudtam meg a legtöbbet. És közben sajnálom, hogy nem beszéltem mindenkivel, aki ott volt, főleg nem azokkal, akinek a blogjáról nem is tudok, vagy ritkán tévedek oda.

És igen, a 25 évre titkosított kibeszélés aktív részese voltam, s ha ez a beszélgetés, az őszödi a blogtalis beszéd kiszivárog, komoly blog-polgárháború tör ki, és elsőszámú üldözött lennék...két társammal együtt :D

Végszónak pedig köszönöm az estét. Egy élmény volt uraim!

xoxo Maxen

Ps.: Az előző bejegyzés tárgytalan. =)

Tegnap este a megszokottól eltérően házibuliban voltunk. Iszonyatosan élveztem!

Az az ember vagyok, aki úgy érzi, nehezen illeszkedik be új közösségbe, nehezen igazodik az idegenekhez, ehhez képest, rohangáltam, mint pók a falon és mindenkivel beszéltem.

Kb. 9 körül indultunk el, belvárosi lévén a távolság itt semmi. Meg is halnék a nagykörúton túl, nekem erre a közegre szükségem van, már csak a biztonságérzet miatt. Tökéletes tér-időkontinuum érzékemnek köszönhetően csak egy utcányit tévedtünk el, de végül megérkeztünk.

Otthon már 2 vodkanaranccsal készültem, s vettünk egy dzsonivókert is, amit akkor ittam először, s az az egy korty is elég volt ahhoz, hogy soha többé wiskey...

A fehér bort nem bírja a gyomrom, pálinkától hányingerem van (mióta tavaly a körutat végigfestettem vele), viszont a vodkát mindet megitták, mire odaértünk.

Voltunk vagy 40-en. Klassz kis társaság.

Sikerült levadásznom a konyhában egy eldugott vodkát és narancslevet. Igaz, egy sráccal kellett megharcolnom érte, majd egy harmadiktól kikönyörögni. Az est további része pedig olajozottan haladt.

Találkoztam m.-mel, aki nagyon értelmes srác, váltottunk pár szót; de álltam is tovább.

A 3. vodka narancsom után lemondtam az alkoholról, s inkább maradtam valami nemszénsavmentes víznél...példának okáért, noha ritkán iszom kólát, egy szintén szakmabeli srác lovagiasan felajánlotta az italát; nagyon kedves volt tőle, de iszonyat nem vágom, hogy ő most csak jó fej volt, vagy flörtölt...

Mindenesetre nem volt egy nyugodt percem se...Aztán lecsaptam egy frissen bontott fél üveg energiaitalra, amire aztán a társaság fele rájárt, mintha csak a máltai szeretetszolgálat lennék :)

Az est csúcspontja azonban a rendőrök voltak; akik azért jöttek, mert egy merev szomszéd nem tudja elfogadni, ha valaki még éjfél előtt bulizik egy kicsit szombat este... Mi a belső udvarban vártuk a fejleményeket. Volt ott minden, csak nyugalom nem. Még egy rózsaszín hányást is találtunk, amin mindenki a legnagyobb természetességgel sétált végig... Aztán indultunk a !szkafanderbe. A villamosig elhógolyóztunk.

Volt egy srác, aki vagy 10-szer dobott meg, de egyszer se talált el...unokahúgom is jobban dob nála ;P

Végül a nyugatinál mi irányt váltottunk, s hazamentünk, hogy aztán 4 óra alvás után a ki nem kapcsolt ébresztő ébresszen, majd 1 órával rá a telenor zaklasson (vasárnap reggel!!!!!!), végül a konyhában ülve híreket olvastam.

Ez a bejegyzésem irtó unalmas lett és gagyi, de Pupák sürget, mert mamutba akar menni...utálom a Mamutot! Viszont imádok sétálni, és tökéletes célpont erre az a semminincsott pláza :)

Ma olvastam egy cikket, és facebookon is láttam egy lányt. Látásból ismerem. Nagyon sajnálom őt. Igyekszem megfogalmazni a szavakat és leírni azt, amit akkor éreztem, amikor megláttam a képét és végig gondoltam, hogy én, mint kívülálló mit látok az ő életéből, s vajon hogyan láthatja szerintem ő az egészséges világot maga körül. Ez lesz a következő bejegyzésem - ezt már tudom. Ez a mostani csak egy élménybeszámoló. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy megosszam a gondolataimat, érzelmeimet, világnézetemet. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy elmondjam, milyen ingereket vált ki belőlem a világ, de az is fontos, hogy leírjam, mi volt, hogyha egy unalmas vasárnap délután visszaolvassam, s előtörjenek a jó emlékek.

Sokáig akarom csinálni ezt a blogot!

xoxo Maxen

Isten éltesse a Freeblogot 7. születésnapján, és Isten éltesse Maxent is, aki most ünnepli, hogy 24 évvel ezelőtt a Föld először ölelte magához! :)

Egy évvel ezelőtt, mikor az első barátom, akivel jártam, dobott, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy egy meleg blogot kellene indítanom.

Akkor még aktív voltam és heteró. Nem ismertem el, hogy bármikor is meleg leszek, azt se, hogy passzív. Aztán lassan szembenéztem önmagammal. Először uni lettem, majd csakhamar passzív, végül úgy gondoltam, bi vagyok, majd meleg. Bár a lányok még most is képesek felizgatni, nem tudom hosszútávon elképzelni magam lány mellett.

Elolvasom »

Egyszer régen valaki azt mondta rám, karrierista vagyok, hogy hajszolom a sikert. Most jöttem rá, hogy tényleg, milyen fontos is számomra az, hogy elismerjék a munkámat, hogy dícséretet kapjanak, vagy hogy egyszerűen jó legyek, sikeres, megbecsült és hasznos.

Most nem érzem ezt. Most jöttem rá, amikor nincs munkám, amikor anyagilag kiszolgáltatott vagyok a szüleimnek, amikor nincs pénzem...nincs saját pénzem venni egy pólót...csak most érzem, hogy annyi az én karrierista stílusomnak, annyi nekem.

Új célok után nézek...mindig, folyton, keresztül-kasul. Keresem magamat, az önigazolást, mások szavaiban, véleményében.

Engem sose érdekelt, hogy önmagamra büszke legyek, erre sose voltam képes. Felállítottam egy mércét és egy célt. A feladat az volt, hogy mind a kettőt elérjem. Ha értékelték a tetteimet, minden ment, ha kritizáltak, meginogtam. Ezért lettem karrierista. Mert bizonyítanom kell, hogy elérem azt, amit célul tűzök ki, azért vagyok karrierista, mert hajszolok valamit, amit nehezen tudok elérni, s azért nem vagyok már karrierista, mert elbuktam, mert látom a célt, látom a mércét, de leültem, csak rajzolok a homokba, s közben szánom magamat...magamat, a céljaimat, a mércémet. De pont azért vagyok karrierista, mert elég egy jó szó, egy bátor gondolat, s a következő napon már újra nekilendülök a célnak, megoldom a feladatokat, teljesítem az elvártakat. De megfelelni sose önmagamnak fogok, mert magamért dolgozom, de az elismerésért.

xoxo Maxen

Éjfél van, ütött az óra, még egy utolsó csókkal próbálom palástolni homoszexualitásomat. A lánnyal viszont soha többé nem találkozom.

Ott ragadt 2008-ban.

Elolvasom »

Azt mondják, van egy hely, ahol vad és különös dolgok születnek. Én hiszek ebben a helyben. Kaland és kihívás eljutni oda. S ha egyszer már ott vagy, végigrohansz, futsz körbe, kiáltasz és énekelsz. Aztán vissza csöppensz a metró ülésére, a munkahelyi környezetbe,  a postai sorba.

Elolvasom »

Itt ülök kint a Lehel téri vásárcsarnokban, németet tanulok, miközben a lakótársam krokikat rajzol a forgatagról. Elbambultam, kértem tőle egy papírt és ceruzát, majd elkezdtem leírni a gondolataimat...

...épp elvicceltünk, olyan leszek, mint Carrie Bradshaw, miközben ő a pesti művészelit tagja lesz...aztán visszatértem gondolataimhoz, hogy itt, 3 óra magasságában a vásárcsarnokban vessek számot magammal és eddigi egy évemmel.

Elolvasom »

Elgondolkodtam, vajon van-e értelme a blogomnak? Vagyis a kérdés: vajon van-e értelme a blogomnak akkor, amikor egy arc és egy emberi alak is társul mellé? Egyre többen tudják, ki vagyok, hogy nézek ki, pedig ez anonim, Maxen-blognak indult, s nem "Keresztnevem"-blognak. De úgy döntöttem, gyenge, gyáva dolog lenne most bezárni, s más nevekkel, más célközönséggel, más környezetben újra elindítani. Kitől félek én, hogy ne blogoljak? (magamon kívül) Ez egy ostoba gondolat volt!

Elolvasom »

Ha megkérdik, ki vagyok, azt mondom, Én vagyok Maxen.

Pedig a kérdés sokkal mélyebb értelmű ennél.  Ha kívülállóként nézem magam, akkor európai vagyok és magyar. Ez a kettősség nekem nagyon fontos. Hiszem az EU céljait és létét, számomra értéket képvisel. Nehéz szavakba önteni, de Európát mindig is magasabb rendűnek gondoltam Ázsiánál, egy ideje Amerikánál is. Európa számomra az első, s Európa Magyarországból is áll. Így egyértelmű, hogy nem csak büszke magyar vagyok, hanem büszke európai is.

Elolvasom »

Azt szeretném, ha ez a blog egy értéket képviselő meleg-blog lenne. Személyes eseteimet csak elvétve kívánom leírni, s sokkal inkább a hangsúlyt a meleg-világ bemutatására szentelném, egy olyan világra, amiben rövid ideje mozgok, s amit egyre jobban megismerek. Ez egy oylan világ, aminek egyszerre kívánok részese lenni, és egyszerre szeretnék kívülálló maradni, amit utálok, megvetek és amit titokzatossága miatt fel akarok fedezni, tehát érdekel és szeretem.

Itt akarom megosztani tapasztalatomat, véleményemet, gondolatomat, objektív, szubjektív formában, s néha mások segítségével :)

xoxo Maxen