Mi az a normális? Az, amit a többség annak tart?
Ki a többség? Azok, akik a leghangosabban ordítanak, vagy azok, akik egyazon véleményen vannak?
Ha mindenki ugyan azon a véleményen van, mindenki normális?
Mi a fontosabb, az egyén érdeke, vagy a társadalomé? És honnan tudja valaki, hogy a melegeknek mi a jó, vagy épp mi szolgálja a köz javát?
Lehet mindenki piros, nekem jó így, kéken!
xoxo Maxen
Hogy miért érzem, hogy Magyarország a demokratikus jogrend útján halad előre, az egyenlőség irányába?
Mert egy ilyen dilettáns ötlet, mint a homoszexuális kontra heteró szélsőséges vitában a markánsan "hazafiak" ismét lejáratták magukat.
tegnap néztem a Mokka egyik Heteró felvonulással foglalkozó riportját. Steiner Kristóf egy új arcát véltem felfedezni, s azt a motívumot, ami kirajzolja előttem, mennyire is jelentéktelen, viszkető és erőtlen a próbálkozás, hogy a szélsőjobboldal keresse saját igazát, hol a melegekkel szemben, hol a zsidókkal, hogy a külföldiekkel, hogy pedig a cigányokkal szemben.
A gazdasági válságok során a szélsőség térnyerése mindig új hullámot kap. Ez tény. Ahogy az is az, hogy a magyar társadalom nem azért adta vokság a Jobbikra, mert utálja a buzikat, hanem azért, mert a mai magyar politikát nem tudja elfogadni, ahogy utálja Gyurcsányt, ahogy utálja a recessziót, ahogy utálja azt, hogy elvesztette a munkahelyét.
A mai magyar társadalom, ahogy minden önmagát kereső, értékeit átértékelni kénytelen közösség, keresi a kiutat, s ez néha ellentéteket szül, s a szélsőjobboldal ezt az ellentétet és kiábrándultságot, az elégedetlenséget használja ki. Keresi azokat, akiket, ha még csak egy napra is, képes hibáztatni. Teszi mindezt azért, mert nincs racionális alternatívája!
Tegnap a homoszexuálisok, ma a cigányok, holnap az MSZP, azután a franciák, majd ismét Trianon, aztán megint a melegek, s eltelik 4 év. Ha időközben nem indul be a gazdaság, akkor megint jön ugyan az a kör. Kivonul 80 ember, hogy rákontrázzon a melegfelvonulásra. Talán majd lesz egy "Nemzetibb Együttműködési Nyilatkozatuk" is.
Nem félek a szélsőjobboldaltól. Megverhetnek, mert meleg vagyok, kiabálhatják, hogy mocskos buzi vagyok, készíthetnek tojásdobálós akciótervet a felvonulásra, de sose korlátozhatnak abban, hogy kiálljak azért, hogy én kisebbségként a többség védelmét kérjem, hogy felszólaljak azért, egy felvilágosult, modern társadalom ruházzon fel a lehetőséggel, hogy boldog meleg legyek.
Amíg a szélsőség ugyan olyan kisebbség, vagy nem kisebb, mint az én klikkem, a meleg közösség, addig nem félek semmilyen felvonulástól. Addig arra gondolok, azt tervezem, hogyan fogadtassam el magam, hogyan mondjam el a szüleimnek, hogyan reagáljak arra, ha rákérdeznek, meleg vagyok-e.
A társadalom nem engem utál, a társadalom pusztán keresi a kérdéseit, hogy utána kereshesse a válaszait. Addig, s remélhetőleg utána is mindenkinek joga van hite és erkölcse mellett kiállni, legyen az heteró vagy meleg.
xoxo Maxen
Vajon a melegek sorsa a magány? Az az állapot, amikor a materiális javak mind megvannak, de nincs körülöttük a saját család, a feleség, a gyerek?
Vajon a melegek a szívük mélyén tudják, hogy örökké magányosak lesznek, hogy mindig lesz olyan perce az életüknek, amikor nem lesz másuk, csak a hátizsákuk, és az, ami ebben a táskában benne van?
xoxo Maxen
A Glam megnyitása óta vergődik. Be is zárt a napokban. Az eset nem is olyan megrázó, hisz ott az Alteregó. Alig pár 100 méterre.
Az már viszont kifejezetten figyelemfelkeltő, hogy a melegbár helyén, a bútorokat megtartva nyílt meg a Club64, a 64 Vármegye szórakozóhelye.
Ha ez nem kacsa, a Dessewffy utcában összecsapnak majd az indulatok. Nyugati felén meleg bár, keleti végében szélsőjobb, nemzeti szórakozóhely, csak magyar zenével...
Óh, jaj, most mindjárt itt leszel,
Kérdezlek majd és kérdezel
És összecsap két szomju-lélek.
Akkor ez most komoly? És hamarosan melegfelvonulás...
xoxo Maxen
Mindig azt hittem, a válaszok előbb voltak, mint a kérdéseim, s azokat csak felteszem, aztán a válaszaimat mondják majd fel.
Aztán azt hittem, nincsenek válaszaim, csak kérdéseim, de abból ezernyi, hogy tudjam palástolni a tudatlanságomat, hogy elrejthessem azt, hogy nincsenek válaszaim.
Ma rájöttem, a kérdéseim mindig is rosszak voltak, feleslegesek és buták. Vissza kell kanyarodnom oda, amikor csak válaszom van, de kérdést már nem teszek fel. Azt akarom, hogy tegyék fel nekem a kérdéseket, hogy én mondhassam rájuk, hogy fehér vagy fekete; hogy én magyarázkodhassam, miért ez és miért nem az.
Ma rájöttem, hogy nem a kérdés a lényeg, hanem a minősége, a mennyisége, az ideje és a helye. Ma arra is rájöttem, hogy egy ideig nem kérdezek, egy ideig csak szemlélődöm, várok.
Várok, hogy ne a kérdés legyek, hanem a válasz.
xoxo Maxen
"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."
Biztos, hogy a Fidesz kerül hatalomra. Erős jobboldali kormánnyal lehet számolni (meleg-ellenes partnerrel a KDNP személyében).
Szerintetek ez hogyan befolyásolja a melegjogokat Magyarországon?
xoxo Maxen
A homoszexualitás egyik velejárója az igény a külsőségek maradéktalan kiaknázására. Ha valakinek szép izmai vannak, az már fél sikert el is ért ebben a közegben.
Olvastam nemrég a GayFitness oldalon egy bejegyzést, amiben a szerző a külsőségeket és magát a testet egy fontos elemnek tartja az ismerkedésben. A bejegyzéssel egyet kell értenem, de a téma mellett nem tudok elmenni szó nélkül.
Már 22:30 is elmúlt. Ideje indulni. Felhúzom a kabátomat és nekivágunk az éjszakának. Első célpontunk a Funny Carrot. Megiszunk egy sört. Dumálunk, jön rám ezerrel a légkondi hidege.
Egy órával indulás után ismét az Alteregóban vagyunk. Ugyan azt várom tőle, mint múlthét pénteken. Se többet, se kevesebbet. Ideges vagyok. Mindig elkap meleg helyen valami frusztrált, nyugtalan érzés, amikor a pénztárnál vagyunk, vagy amikor a lépcsőn megyünk le. Kicsit most is feszélyez az az a lépcső. Mintha vörös szőnyegen szállnánk alá a pokolba, hogy nyersen harapjanak belénk a lidércek. Zsebre dugom a kezem, s igyekszem vegyülni. 4 perc van éjfélig és a hely tömve van. Idegesít a sok ember. Idegesít a szűk pince.
Régóta szeretném tisztázni, vajon hol vannak a határok, mi a szerepe egy meleg kapcsolatban az aktív férfinak, mi jut a passzív fiúnak, és hol van ebben az uni srác.
Azonban, mielőtt még belemegyek a mélyreható kérdések felvetésébe, le kell szögeznem, passzív vagyok. Meleg életem első szakaszában, ami kb 2-3 hónap volt, úgy tartottam, aktív vagyok. Azonban tényelegesen aktív szerintem sose voltam, maximum uni, inkább passzív. Az viszont biztos, hogy hamar ismertem fel a homoszexualitáson belül azt a kasztot, amibe be lehet sorolni, ez pedig a passzív fiú.
Mi lehet az, ami egy passzívnak és egy aktívnak kell? Ők kiegészítik egymást. Az én szememben a férfi-nő tökéletes összhangját és állandó ellentéteit testesítik meg. Egy homoszexuális viszonyban, ahol van egy aktív és egy passzív fél, a szerepek minden helyzetben tisztázottak. Ezektől a szerepektől adott helyzetben, vagy igény szerint el lehet térni, de ritkán és közös megegyezéssel.
Mit vár(hat) az aktív fél? Az aktív férfi egy nála feminimebb (de nem feltétlenül nőies) srácot szeretne. Egy aktív-passzív viszonyban az aktívtól elvárható, hogy a férfi szerepét megteremtse és jól játssza. Biztonságot adjon, bizonyosságot és erős támaszt nyújtson. Egy aktív a kapcsolat masszív oszlopa, amire a passzív építkezhet.
Mi marad a passzívnak? A passzív srác az én szememben a kapcsolat feminimebb fele. Nem feltétlenül nőies, de mindenképp a gyengébbik, az oltalomra és "védelemre" vágyó fél, aki az aktívtól kapja meg azt, amit az aktív adni tud. Ő az, aki a gyendédséget és a bókokat fogadja, aki finoman viszonozza, lágyan, de mégis férfiasan. Ő a puha és omlós fél, aki erős, ha kell, de mindig nyitott és közvetlen.
Az aktív-passzív viszonyban a felek szükségletei maximálisan kiteljesednek. Még akkor is tudják, mit kell nyújtani, ha nem mondják ki.
Ha maradunk ennél a felállásnál, akkor az aktív férfire marad az udvarlás, a kimondott bókok, az ölelés, ami magához szorít. Olyan viszonyrendszer ez, ami már-már utópisztikus is lehetne, de mégse az. Szükség van rá, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolat. Ha mindenki tudja, hol a helye, az előrejutás is könnyebb. És itt nem a megdolgozott eredményen van a hangsúly, hanem egymás megismerésén, úgy, hogy az minél gördülékenyebb legyen, hogy már az elején képesek legyünk felmérni, mi kell a másiknak, s min kell javítani, miben kell alkalmazkodni.
A szélsőséges esetek mindig találkoznak. És valahol itt jön képbe az uni szerepe, ami számomra egy talány. Egy uni kapcsolatban, ahol mind a két fél uni, nehéz kiosztani a szerepeket, nehéz meghatározni, mikor férfi-nő a kapcsolat, s mikor két barát találkozása. Egy horizontális vonalon, ahol az aktív férfi van baloldalon, a passzív fiú van jobboldalon, az uni srác középen van, és az, hogy egyszer jobbra, egyszer balra ugrik, káoszhoz vezet.
Az uni kapcsolatban nincs tisztázva semmi. Ad-hoc jelleggel kell alkalmazkodni a szituációkhoz, ideiglenes normák vannak, nincs összeszokás, hisz mind a ketten ugyan azt várják a másiktól, nincs kiosztva egy szerep se, így a rációt felülírhatja az adott igény kielégítése. Nincs rendszer, nincs állandóság, s amennyire izgalmassá teszi ez az együtt eltöltött időt és az érzelmek kialakulását, olyan könnyedén sülhet el fordítva.
Szerintem az ideális viszony az aktív-passzív. Mikor a felek ritkán, a változatosság és az igények miatt képesek lemondani, vagy feladni ideiglenesen valamit. Mindez érzelmileg, intellektuálisan és szexuálisan is sokkal klasszikusabb viszony, mint az uni, vagy az uni és az aktív/passzív.
Az én meglátásom szerint a melegek között azért nehéz állandóságot és egy életre szóló kapcsolatot találni, mert az a bizonyos "és te mi vagy?" kérdés mindig ott van. Ha van egy szimpatikus srác, akkor felmerül ez a kérdés, hiszen aki nem szereti, ha megdugják, miért jönne össze aktívval, és fordítva?
A szexualitás egy kapcsolat komoly pillére. Nem elhanyagolható, de nem is érdemel többet, mint a többi pillér. A barátaimmal jól érzem magam, a szerelmembe szerelmes vagyok, és jobb esetben a szex is jó vele. Egy társnál ez a három - szerelem, szex és barátság - mind megvan, egy baráttal csak a barátság, egy szeretővel szerelmet kivéve, szexen kívül talán még barátság is.
Az aktív férfi és a passzív fiú kapcsolata erős, kívül rekeszti az unikat, akik a homoszexualitáson belül már-már egy új kategóriát képviselnek, ami az identitásuk miatt nem esik kívül, de mindenképp elkülönül.
Kéretik megcáfolni :)
xoxo Maxen
Láttam egy reklámot. Melegreklám. Érdekes volt, nem azért, mert a reklám maga unalmasan végigvezetett rövidfilm, hanem mert volt a végén egy csattanó.
Kedves Te!
Nem vagyok buzzancs, ez az első megjegyzésem, nem vagyok SZDSZ-es, ez a második megjegyzésem, tovább nem vagyok "magyarellenes", ez a harmadik megjegyzésem.
Sőt, konzervatív(liberális) jobboldali vagyok (Magyarországon ilyen pártot nem tudok beazonosítani). Egészségesen nacionalista vagyok. Szeretem a hazámat. Magyar vagyok és európai. Saját véleményem van, amit megvédek, saját gondolataim vannak, aminek hangot adok. Nem vagyok opportunista, nem vagyok rendszerellenes. Hiszek a demokráciában, a jogállamiságban, abban, hogy kimondhatom, utálom Morvai Krisztinát(!!!), Kóka Lászlót(!!!), Gyurcsány Ferencet, Orbán Viktort, Vona Gábort. Hiszek abban, hogy meleg vagyok, és ezért bárki nevezhet homárnak, buzinak vagy homokosnak. Hiszek abban, hogy erre én válaszolhatom azt, hogy igen, az vagyok.
Európa számtalan országában engedélyezett a meleg élettársi viszony (Magyarország-2009, Izland-2006, Egyesült Királyság-2005, Hollandia-1998, Dánia-1989, Belgium-1999, Németország-2001, Luxemburg-2004, Cseh Köztársaság-2006, Szlovénia-2005, Svájc-2007, Francia Köztársaság-1999, Finnország-2001), s egyre több országban a házasság (Norvégia-2009, Svédország-2009, Belgium-2003, Hollandia-2000, Spanyolország-2005).
Spanyolország ebből a szempontból kivált érdekes, hisz erősen katolikus állam. És ez mit bizonyít számomra? Hogy nem a vallás határozza meg Európát, hanem az emberi értékek, a demokrácia és a szabad akarat.
Új fegyvert eszeltem ki a "kit/mit keresel?" kérdésre.
Ugye köztudott, U-T-Á-L-O-M ezt a kérdést! FÚJJJ!!!
Szóval, mivel utálom, nem tudok rá kellően reagálni, mert én nem keresek, az aranyásó keresi az aranyat, meg mossa a folyóparton a kavicsokat, a fecske keres magának fészket, és a kereskedelmi tévé keres az emelt díjas sms-ekkel, én viszont nem keresek, én csak sétálgatok a parkban, s vagy én ülök le valaki mellé a padra, vagy mellém ülnek le, ha lepihenek.
Miért bűn a homoszexualitás? Ki mondja? Kinek az?
Isten? Az ember?
Én nem hiszek Istenben. Számomra ő egy mítosz, egy történet egy olyan korból, amikor az emberek arra születtek, hogy ne legyenek önálló gondolataik, amikor az kellett, hogy vezessék őket, s ehhez nem volt elég a korona, kellett valaki, akiben hinni lehet, akinek a létezését sose tudja semmi bizonyítani. Kellett valami, ami hit volt.
Nem hiszek abban, hogy a homoszexualitás bűn lenne. Hiszek ugyan akkor a társadalmi morálban, az erkölcsben és az egyénben. Konzervatív és liberális gondolatokban.
Mi az a "nyunyó"?
Egyszer mondta rám valaki, s nem tudtam, aztán egyre többen használták. Most pedig skype-on 4-es konferenciában 3-an ki is jelentették, nyunyó vagyok. Viszont annyiverziót hallottam,, hogy ihajcsuhaj!
Egyes verzió szerint jól öltözött, jóképű, helyes fiatal srác, aki figyel a stílusára és a külsejére. Míg a másik verzió szerint mindehhez jön a nem túl előnyös "kisbuzi" jelző, vagyis lányos, feminim és buzis az egész lénye.
Ha az ember megismer valakit, azt azzal a szándékkal teszi, hogy valami viszonyt alakítson ki vele, hogy barátkozzon, netán tovább lépjen baráti kapcsolaton túl, annál mélyebb és összetettebb szerepbe emelje kettejük ismerkedését.
Melegekkel ritkán barátkozom csak úgy. Sőt, mondhatni, ha valakivel elindulok azon az úton, amit barátságnak neveznek, azzal a szándékkal lépek rá, hátha lesz annál több. Az arra érdemtelenek lemorzsolódnak, s hamar kegyvesztetté válnak, míg Ő, az, akivel komoly szándékaim vannak, preferált helyzetbe kerül.
Nem tudom, sőt, fogalmam sincs arról, hogy lehet internet nélkül azonosneművel ismerkedni, ha épp nem a melegbárokat vesszük figyelembe.
Három melegoldalról tudok, ahol lehet ismerkedni: randi.gay.hu, gayeomeo.com és gaypoint.hu.
Igazából egyik se az én világom. Fénykép nélkül senki se ír rám, fényképet pedig nem szívesen teszek ki, és ha ki is teszek, a sok mocskos üzeneten túl csak ritkán találok az ezernyi levél között értelmeset.
Vegyük sorba ezeket a honlapokat.
Kezdem a gaypointtal, mely mind körül a legbrutálisabb. Ez az oldal gusztustalan és aberrált. Megtestesíti mindazt, ami bennem a melegvilágról él, nevezetesen hogy önmagukat lealacsonyítják és kiszolgáltatják a homokosok. A melegeket ezen az oldalon nem érdekli semmi, csak a pillanatnyi élvezet elérése, s ehhez mielőbb alkalmi partnert találni. A partner személye jobbára lényegtelen. Én helyes vagyok és intelligens (nem beképzeltségből mondom, mindenki ezt mondja vissza, akivel beszélek, őket idézem), így természetes, hogy kép alapján mindenki bepróbálkozik, majd miután leszedem a képemet, csökken a kapott üzenet mennyisége, de a tartalma változatlan marad. A pointon jobbára megoszló arányban kapok értelmes és kevésbé értelmes leveleket. A többség szexpartnert keres, nem érzelmekre épülő viszonyt. Számomra azonban nincs szex minimális érzelem nélkül. Nem mondom, hogy sose volt, de a kivélt erősíti a szabályt, s engem is megerősít abbéli nézetemben, hogy alkalmiba ne menjek bele. A honlap felülete sivár, a külsőségekre jobban ad a bemutatkozó panel.
Szóval a point kellemetlen ismerkedési felület azoknak, akik nem gyanakodva akarnak a másik félre nézni az ismerkedés elején, de tökéletes helyszín azoknak, akik a pillanat örömében lelik a boldogságot.
A gayromeo a másik oldal. Rengeteg funkciója van, de valami hiányzik belőle, vagy valamivel pont, hogy több, mint szeretnénk. Képet itt is töltöttem fel az első 24 órában. Külföldi és magyar vegyesen írt. Kedves közeledés, barátságos beszélgetés épp úgy volt, mint pusztán szexre invitáló "könyörgés". Hát részemről rövid életű volt ez az oldal. Unalmas, sivár és inkább a korábban lerázott ismeretlen ismerősök jelenléte és üzenete taszított ki a gayromeo felhazsnálóinak sorából. Számomra a felhasználóbarát felület is hiányzott, mivel az oldal olyan kusza és zavaros, hogy az ott eltöltött 2-3 napos aktív regisztrációm nem volt elég, hogy felfedezzem. Azonban az oldal mégis ott egyensúlyoz valahol a pozitív és negatív határán. Pozitív, mert többségében értelmes és kedves emberekkel beszéltem, legyen magyar vagy külföldi az illető. Negatív viszont, mert a külföldiek többen vannak, s az ő leveleik egy idő után már teher volt. Főleg ha értelmes üzenet már nem jött a második válaszlevélben, csak smiley vagy "nice" üzenetek.
Randi.gay.hu. Ez az oldal tetszett a legjobban. Van benne valami, ami vonzza az embert, talán az, hogy igényes a külseje, s egyszerre lehetsz titokzatos és mindenki számára látható. Van benne valami olyan, ami arra késztet, mindenedet mutasd meg, s mégis maradj ismeretlen, akit fel kell fedezni. Az emberek értelmesek, de sokak sablon-üzeneteket küldözget. Látszik, mikor szól neked az üzenet, s mikor ctrl-c+v egy szöveg. Azt mindenki tudja, legyen az a randi.gay.hu vagy a gaypoint.hu, hogy mi a különbség egy előre legyártott és egy spontán, csak Neked szóló üzenetben. Itt sokan sablonszöveggel hódítanak...nekem ez nem tetszik, és ezt a küldő tudtára is adom. Szerencsére a felhasználók értelmesek, meztelen kép csak nagyon ritkán akad. De az oldal is rendelkezik pro-kontra értékkel. Rossz pont, hogy (úgy hallottam, az oldal pár hónapja megújult) sok funkció még nem működik tökéletesen, vagy ha ez a 100%, akkor az elég gáz. Pozitívum viszont, hogy az oldal ellenőrzöttsége folyamatos. A kontroll szükséges is, mivel ha ez nem lenne, a randiból point2 lenne... Így viszont bátran merem javasolni, hisz blog, szavazás, 4 féle külső és sok felhasználó között lehet válogatni.
És ha valakinek se a point, se a randi, se a romeo nem lenne jó, még ott van a chat.hu. Ez viszont elég gyatra emberekkel szórakoztat. Itt is vigyázni kell azokkal, akik nem saját képpel hódítanak, hanem netről lopottal. A chat.hu viszont kissé idegen közösség a melegektől, ahogy én láttam, s ha valaki fent van a meleg szobában, az tuti, hogy a fentebb említett 3 oldal valamelyikén is ott van, vagy az illető kezdő, és első lépéseit a cseten teszi meg...az ilyen legyen óvatos.
Most már csak az érdekel, ha nem lenne internet, hogyan lenne képes valaki ismerkedni? Buszon, kocsmában, bevásárlóközpontban, munkahelyen vagy orvosi rendelőben, esetleg melegbárban (ez utóbbi nálam kizárva...) Én, aki még az alja, magamutogató buziról se mondja meg, hogy homokos, nehezen menne. De akkor mi a válasz a kérdésemre?
xoxo Maxen