Álmodnak-e a melegek rózsaszín bárányokkal?

maxen bejegyzései

Jelentem, van Tumblr-ön: http://maxen.tumblr.com/

xoxo Maxen

Maxen voltam.

Utoljára.

xoxo Maxen

2010. január

Szegény vagyok, meggyötört, fáradt és halk. Nem tudok menni se jobbra, se balra. Némán állok.

Áll mellettem valaki, akit nem ismerek még. De kezdek megszeretni.

Pupák: Maxen nem mond ki dolgokat.

2010. február

Ott áll előttem. Mosolyog. Leveszi a sapkáját. Mosolyog. Ha erre a pillanatra gondolok, könny szökik a szemembe. Mosolyog. Mosolygom. Mosolyog. Nevetek. Mosolyog. Megölelem. Mosolyog. Kimondom, érzem: szeretlek. És Ő még mindig mosolyog!

Maxen: abban a pillanatban igazán szerelmes lettem.

Pupák: abban a pillanatban igazán szeretve lettem.

2010 tavasza

Érzem a céljaimat, érzem a terveimet, érzem a jövőmet.

Felmondok és munkát keresek. Nehéz. Állom a sarat. Szembe szegülök a szüleimmel. megalázkodom és háborút vívok. Hibát követek el. Gyötrődöm, igyekszem elfogadni magam. Majdnem bevallom a szüleimnek. Aztán hallgatok. Gyáva vagyok és bátor. Erős és gyenge. Maxen vagyok, de mégis Roland. Roland vagyok, s mégse hagyom el Maxent.

Elárulom a Pupákot. Haragszik rám. Hazamegy. De vissza jön. Hibát hibára halmozom. Gyenge vagyok az életemben. Nem hiszek Istenben, de mégis, egy éven belül kétszer fohászkodtam hozzá. Milyen ironikus, én, aki nem hiszem a felsőbbrendűt, térdre borulva, összezárt kezekkel kérek tőle; mintha az utolsó lehetőségem lenne, vagy csak a megnyugvás, hogy hátha mégis.

Maxen: Olyan érzéseim vannak, amiket sose éreztem még. Érzem a fővárost, érzem Pupákot. Érzem a szerelmet. Érzek bánatot. Érzek és vagyok.

2010 nyara

Már nem keresem magam. Tudom, hogy meleg vagyok. Már nem keresek senkit, mert van társam. Már csak választ keresek arra, hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy milyen a melegek élete.

Végigdolgozom a nyarat. Egyetlen élmény él bennem, mélyen belém véste magát. Az a strand. Az a víz, az a mosoly, az az élmény, az a nap. Azt idén ezerszer szeretném átélni!

2010 ősze

Összeköltözöm Pupákkal, s közben összekülönbözöm a legjobb barátommal. Többé már nem beszélek vele. Komfortos életet alakítok ki, s kitűzök egy új célt: London.

Maxen: Szeretném Londont.

London: Szeretném Maxent.

2010 vége

Egy év telt el úgy, hogy azon gondolkodtam, hogyan mondjam el a szüleimnek. Végül nem mondtam el. Egy év telt el úgy, hogy van egy olyan ember az életemben, akit szeretek, aki, ha a jövőmet álmodom, mindig ott van mellettem.

2011 idusa

Már nem látom a régi Maxent. Elvesztettem a stílusomat. De visszaszerzem. Újra energikus leszek, életerős. Jön a tavasz, s én kivirágzom. Várom májust. Akkor születtem. Nekem az évben az az igazi új év.

Barátokat akarok. Nincsenek. Rájöttem, mindenkit otthon hagytam. bezártam egy ajtót, s mögötte maradt minden, amit 22 év alatt felépítettem. S nem csak én tartok a kezemben egy kulcsot. Pupák is. Ugyan azt éli át, mint én, csak én előbb zuhanok magamba.

Elhagy a racionalizmusom. Mindenben világosan látom a racionális lépést. Mindenben. Az érzelmek terén kapkodom, csapkodom.

De most mély levegőt veszek. Lesznek Pesten is barátaim, megmarad a szerelmem, akinek érzelmek terén mindent megadok, akinek a menekvés leszek. De tudom, hogy ő is és én is arra vágyunk, hogy mások véleményét is ismerjük. Mesélni akarok neki a barátaimról.

2011 még tartogat nekem sok fejtörést, de én továbbra is leszek Maxen, az arcnélküli, s leszek Roland, a mosolygós srác. Talán 2011-ben ez a két személy végre egyesül.

xoxo M

Azt hittem, sose jön el az a perc, amikor kimondom, hogy ki is vagyok.

Mindig azt gondoltam, én majd csak megbújok a melegek mögött, játszom majd az álheteró szép életét. Aztán végül mégse.

Emlékszem, 2008 késő őszén milyen viharosan szakítottam a barátnőmmel. kapcsolatunk utolsó két hónapja szét szakadt, semmivé vált, összetört, s egy apró lépést se voltam hajlandó tenni azért, hogy ez az állapot javuljon. Mondhatni, tárt karokkal vártam, hogy egy fiúé lehessek. A melegekről viszont egy torz és groteszk képem volt: magasak, jóképűek, két napos borostával, izmosak machok és kellek nekik.

Ezt a legelső srác majdnem képes volt alátámasztani, a második pedig szinte meg is felelt ennek az álomképnek, így nem csoda, hogy olyan voltam, mint egy kislány, aki sose lép ki a rózsaszín álomvilágból, s nem látja felnőni és meghalni a cuki kiskutyákat.

Hölgyeim és uraim! Egy téveszmés, sírós kis meleg fiú voltam, aki képtelen volt elfogadni, hogy meleg, s aki képtelen volt elfogadni, ha valaki dobja!

Ez mára annyira változott meg, hogy tudom, meleg vagyok. Ezt a tényt elfogadtam már jó ideje, de még mindig keresem az utam és a helyem a melegek között. Pupákkal szerencsére kialakult egy olyan életstílusom, amire építeni tudok, akarok, fogok. Ezért hálás vagyok neki!

De még mindig nem tudtam magamban helyre tenni a kérdést: felvállaljam-e a szüleim előtt? Egyszerűen nem tudom, hogy merjem-e. Mert ha merem, akkor szembe kell néznem a családom csaknem felét alkotó homofóbokkal, a konzervatív, vidéki családdal. Ha viszont nem merem, akkor hazudhatom tovább, hogy a barátom, akit szeretek, miért és hogyan a szobatársam? Amúgy apu találkozott Pupákkal 2 hete. Azt hazudtam, munkatársam. Ebből hogy mászom ki? Tudom, az igazsággal!

Milyen könnyű lenne minden, ha én Én lehetnék, s nem Maxen. S miylen nehéz megválni tőle, aki immár lassan két éve vagyok: Maxentől!

Úgy érzem, Maxen a részem, hogy ő én, hogy Én=Maxen.

De Maxen képvisel valamit, ő a titkolózást, a bujkálást. Mégis vonz benne valami, ami rejtelmes, titokzatos, s ha úgy akarja, mondhatja bárkinek, "nem is létezem".

Amikor azt akartam, ölje meg valaki, mert gyűlölöm, akkor dühös voltam, rá, mert korlátokat emel körém. Rácsokról beszélek, holott nem látom, hogy én magam vagyok Maxen körül a rács.

Roland vagyok. Kicsit kelekótya, kicsit butácska, kicsit kisfiú. Maxen is vagyok, de nem tudom, ki is Maxen. Maxen csak egy szép szemű srác, aki nem lehetek a munkahelyemen, aki nem lehetek a kávézóban. Nekem ott a visszafogott és meleg Rolandnak kell lennem, annak, aki lenni akarok.

Rolandként mindig meg kellett és kell felelnem. Az elvárások, a legidősebb fiú szerepe jutott nekem. meg kell birkóznom a fehér proli szerepével és ha mindez nem lenne elég, még meleg is vagyok.

De azt hiszem, most egy komoly lépést tettem előre: összeköltöztem a barátommal. Felelősség, tudatosság, lépések egész sora. És vajon készen állok-e rá? Maxen a torta egyik felét képes megsütni, miközben Roland a másikat.

Azon gondolkodom, mire is akarok kilyukadni? Talán arra, hogy hiába mondom, hogy Maxen és Roland más, Maxen és Roland egy és ugyan az a személy. És én vállalom mind kettőt, vagyis igyekszem vállalni, de Maxen egyelőre még vállalhatatlan. Egyelőre Maxen a meleg fiú. De lassan integrálom. Felszámolom a hülye, skizofrén gondolkodást, amikor önmagamat osztom fel A-ra és B-re, melegre és heteró-félére...Kinek kell ez akkor, amikor az elmúlt másfél évben töretlenül harcoltam azért, hogy Budapesten élhessek, s végre egy egzisztenciával és megbecsüléssel teli heteró jellegű hivalkodás mentes meleg életet élhessek? Az új lakás kellett ahhoz, hogy én elhagyjam az önmagammal szemben felállított korlátokat, hogy újra írjam a szabályokat.

xoxo Maxen Roland

Ui.: nincs bejegyzés, mert tréhome nem ad netet. 10 munkanapos időhúzás, s még pár napig gyalogolnak majd az idegeimen. Ezúton is üdvözlöm őket a munkahelyemről :P

(21:28) MAXEN: és te mikor jössz fel legközelebb?

(21:29) Pupák:Amikor rámirsz MSN-en, s csak annyit kérdezel egy kinyújtott nyelvű smiley társaságában, hogy pl.: "Szia Pupák! Holnap mit csinálsz?"

(21:31) MAXEN:ohh, és már jönnél is fel?

(21:31) Pupák:Nem
de másnap igen :D

(21:31) MAXEN: holnap mit csinálsz?

(21:31) Pupák:Elhivlak kávézni, és megnézzük a Leggyorsabb indiánt!

(21:31) MAXEN: :D

(21:32) Pupák:de a nevetős smiley megtévesztett
poén volt? :$

(21:32) MAXEN:nem :)

(21:32) Pupák:komolyan nem?
(( neked lassan menned kéne moziba fiatalúr))

(21:32) MAXEN:ha feljönnél, szívesen találkoznék veled

(21:33)MAXEN:még egy óra van addig

(21:33) Pupák:ha felmennék csak miattad mennék

Éjfél van, ütött az óra, még egy utolsó csókkal próbálom palástolni homoszexualitásomat. A lánnyal viszont soha többé nem találkozom.

Ott ragadt 2008-ban.

Elolvasom »